Szulimán Eleonóra : Télutón

*

Fekete ágon fekete varjú

éber lesben ül.

Nem néz a földre, sem föl az égre,

hallgat emberül.

 

Görcsösen gubbaszt, röpülni készen

hívó hangra vár,

egy agyonfagyott, elgémberedett,

félig holt madár.

 

Bezárult lelke simul a télhez,

kifehéredett.

Fenn a magasban károgó társak,

velük érkezett.

 

Mélysötét varjak éles szemükkel

zsákmányt kutatnak,

lemaradt társuk őrszeme vigyáz,

állja a sarat.

 

Csendes magányba zuhan a város,

alkony-sötét lesz.

Éj-fekete raj zsákmányra talál,

madár, ébredezz.

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.03.09. @ 06:11 :: Szulimán Eleonóra
Szerző Szulimán Eleonóra 168 Írás
"Az állatok segíthetnek minket hétköznapjainkban, az álmainkban és a meditációnkban. Mivel az emberek előtt teremtettek, közelebb vannak A Forráshoz, és szövetségeseink, vezetőink, barátaink lehetnek a teljességhez vezető úton." - Inuit eszkimó asszony