néha válni kell a földt?l ha rád kiált a végtelen
a haza a légben feleséget áldoz s felfalod
árva gyermeked bomba találja házad ahová eltemet
alattad hangyák a sziklák és papírlap hullámok
testvért?l válik meg kényszer?n h?telen barátod
s volt is sivatag s benne tevét álmodik a pálma
Lóth felesége sóbálvány kopár szikla az álma
amikor hited szerint megkönnyebbülsz már jobban
fáj s a szíved két ütem közt félredobban félredobtam
mindent ami szent s a felebarátod vicsorog ordas
miközben szent könyveket s Kisherceget olvas olvaszt
a tégelyében aranygolyót kohóban ágyút lövedéket
s a békében kiderül áldozott hiába növendéket
kivágott fát letarolt rétet kerteket sarjadó erd?t
körülnézel egyedül vagy s magad sem lettél soha feln?tt
óvlak ezért barátom elég nekem a magam kára
kereszten az Isten feltámadásra várva ‘drága ára’
