Marthi Anna : Ismételten a rend

miként rakjunk rendet?
ha reggel mindig ötkor kelek;
pont öt ötkor kávét készítek,
szürcsölöm egészen délig,
közben megyek f?zni ebédig.
Aztán huss jöhet a szabadulás,
óvodából, suliból és izgulás,
vajon van-e dógom otthon?
Ágy megvetve, söpr?, porrongy;
csirkeólat megcsináltam,
jut-e id?m egy kis nassal,
verset írnék vagy tucattal.

Legutóbbi módosítás: 2011.03.21. @ 11:44 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak