Marthi Anna : Fel

18+

 

 

Fel

szorítsd magadhoz ölem
ajkunk tapasszuk egymásba
húsban húsra lelnénk
energiát fakasztó forrást
ma csordultig telek ízeddel
magasba rántsd testem
húzz közelebb tolj el zárj
világoskék vállam szárnyalása
hangtalan torkom volt
mígnem “fejen találsz”

 

*

 

Körbe

 

Te ilyen-olyan
várlak hasamra fekszem
f?szál ujjal szájamban
el?ttem heverek töltelékes
bet?pótló minden nézek fel
ott az ég babrálnak rajta felh?k
nézek le bogarak cipelik a szavakat
nagy serényen a papír szamárfüles
loholna a szell? de betér a szoknyámba
jujj körbenézek ki láthatta és akkor nézek
bele véletlenül az ilyen-olyan ürességbe
s mire észreveszem Te vagy

 

*

 

Le

 

mid van ? adok számodra valamit

kicsomagolnád ?

ott van bent húzd le róla a selyempapírt

összegy?rted dobd le a sz?nyegen

megtalálsz nyisd szét

lüktet?-pulzáló

kis tárgy

ágy

beágyazhatnál

ha elmennél

szia

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak