Marthi Anna : Csupaszság négy

Svédnek

…és véd elme-illatár mesteri e biztonság
mikor körém fonódnak sugaraid édes Nap
lehántom b?römr?l keményed? magányunk
alatta sokszor ízekre bomlanánk és színek

egybe-érzés ha lágyat keménnyel elegyítünk
miként testesül bennünk születéskor a vágy
de bekanalazzuk amikor meglátjuk a végét
mit els? pillanatban szánkba mért a tudat

Legutóbbi módosítás: 2011.03.12. @ 08:15 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak