Marthi Anna : Csupaszság

rendhagyó mottóval

 

 

nem vallom be mi van rajtam

mottóm a múltból lengedez

feléd hajlássá mozdíthatnám

bár feledhetjük is ezeket

nincs önzés veled se magány

ne bánd ha egyszer vége lesz

ha odakerülünk ahol a mottóm

és szőr szál hasogató vagyok

felhőre kellene ülnöm puhámmal

egyszer csináljuk jól az életet

leheljük be a rendet bőrünkön

kettőnkből érleljük harmóniát

fölöttem vagy ember ó ember

 

 

 

mottó: csupaszság

titkából merítve

önzetlenségért cserébe

önző magány

önző magánnyal

randevúzik

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1326 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak