Grin Sándorné : Rokokó

2011.03.27. Grin Sándorné Vers 16
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

Titkos vágyakból sarjadt,

gyönyörű húsevő növény.

Mérgével táplál,

s míg ő hízik,

én egyre éhezem.

Ezüst szelencébe zárt

könnyeim várják

gyémánttá válásukat.

– Mondja, Uram!

Legalább igazán

örömét leli

felzabálásomban? –

 

Legutóbbi módosítás: 2011.03.27. @ 20:00 :: Grin Sándorné
Szerző Grin Sándorné 0 Írás
Ami engem illet, azokat a költőket szeretem, akik tudnak verset írni, azokat az orvosokat, akik tudnak gyógyítani, és azokat a festőket, akik tudnak festeni. Oscar Wilde ...sajnos egyik kategóriába sem tartozom , viszont rendkívül szerethető vagyok...már-már idegesítően .