Finoman kopog
az es? az ablakon,
lágyan ketyeg
az óra a falon.
Próbálnak ?k ketten
egy ritmusra találni,
közös koncerttel
nekem szolgálni.
Az óra nem téveszt,
pontos, mint el?dje,
ám az es? a hangsúlyt
az er?re fektette.
Várom az ablakban
ki látja be végre,
csak akkor szép a dal,
ha egyiküknek vége.
Az id? mindent bevet
s villámokat l?,
nagyb?g?t helyettesít
a hatalmas égdörg?.
Az óra nem kombinál,
egyszer? pontossággal
a helyén megáll,
s a szivárványra vár…
Úgy érzem segíteni kell,
az órával ritmusba esek,
ujjaimmal néha
gitárhúrt pengetek.
Az id? is segít
saját koncertjében,
megindul a szél,
csapkod lassan, szépen.
Kaján vigyor ülhet most
a csendes óra arcán:
Az id? vajon torzul még,
s földrengést hoz tán?
Látom, hogy az es?
nem fogja feladni,
pocsékolás ezért
órákat itt ülni.
Felállok, s lépek,
de ekkor váratlanul
feladja az egyik,
s a másik megvadul…
Fákat csavar ki már
a dühös forgószél,
az id? sír,
az óra véget ér…
Legutóbbi módosítás: 2011.03.15. @ 13:00 :: Furuglyás René