Böröczki Mihály - Mityka : Útravaló

Jaj istenemre, sok az, ami sok,

megsűrűdtek a politikusok,

de híján van a szántó, a mező,

meg aki munka mellett érhető,

a búza nem, csak szó aratható,

elvándorol a kenyérrevaló,

talán a föld is furcsábban forog,

elkevesellettek a boldogok,

a termő is csak porló, puszta kő,

és pénzre hajt ki, mint az utcanő,

s úgy ajánlkozik illedelmesen

mint csábra szoktatott történelem,

csak én tudom, hogy előrébb jutok,

már hatvanöt év, amit nem tudok,

nincs alagút, de látódik a fény,

a várakozás végén-elején,

s míg körbe földön történik ami,

rám haragvódik mindig valami,

mit két lélegzet között föllelek,

mert háborúkkal hálok és kelek.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1002 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.