Megmutatom titkos helyem.
Nem létezik, csak képzelem.
Fényes ösvény, csak úgy lebeg,
erre indultunk mi veled.
Gyermekkacaj gyöngyözéssel,
fülben cseng? nevetéssel,
mosolyokkal megtelt szobák,
tejillatú pici babák.
Együtt töltött órák sora,
ám ha nem tekintek oda,
karjaimból, huss kirepül,
párnámon csak emléke ül.
Fejünk felett deres csöndben
angyalzene száll a ködben.
Altatót súg, úgy vígasztal,
Hogyha mennénk, ittmarasztal.
Legutóbbi módosítás: 2009.04.28. @ 08:33 :: Matos Maja
