George Tumpeck : Feltámadás

saját fotó *

 

A feltámadást követő hatalmas zűrzavarban,

mint veszett kutya, csak miattad vezeklek

– emlékszem –

Paroláztam én a részeg angyalokkal,

a pokolba vezető utamat keresve.

Már megint nagy volt a tömeg és

mindenki törtetett, amerre csak bírt,

dühöngve követtem meg minden ellenséget,

csak felőled mondjon már valami hírt.

Vártam a csendet és valami biztatást:

– Te barom, bizony Te csak lefele menj,

keressd őt a pokol bugyrában,

ott található meg, minden, ami szenny. –

Na, ekkor téptem ki angyal szárnyaid,

és mint kopasztott csirkét űztelek el,

a másnapos könnyek forgatagában,

a bocsánatkérés kit érdekel.

Most egy darabig nem kéne innom.

A másnap, az szörnyű, a józanodás,

amikor a tükör is gúnyosan elfordul tőlem,

rögtön tudom, hogy csak ő a hibás.

Mentséget keresek tettre és búra,

a sértett öntudatú, büszke szárnyalás

a tépett szárnyú angyalt keresve,

a magammal szembeni elszámolás.

Egy csokor virág gyógyírként hathat,

de a sebeket sajnos nem mulasztja el,

és nekem egy angyal sose dirigáljon,

ha nem bírja tovább, hát akasszon fel.

 

 

Legutóbb szerkesztette - George Tumpeck
Szerző George Tumpeck 301 Írás
BemutatkozásTumpeck György vagyok, 1953 nov. 14-én születtem Budapesten. 1985 óta élek Canadában, először Torontoban, majd az utóbbi pár évben Niagara Fallson. Hobbim a horgászás, szeretem a csendet, az egyedüllétet. Fotózással is foglakozom, és természetesen írok is. Társaságom szerint, jókedéjü, vidám emberke vagyok, én ezt inkább egy bohóc álarcának érzem