Panka Tamás : Szenvtelen

Még meg-megáll néha,

kisimul tör?dött kézfeje,

fogyó lépte elhal az avaron.

Csend a csendben.

 

Csak tekintete rostálja

cseppenként az álmos folyót.

–

Sort sor után.

Fokról fokra ember az ember.

 

Legutóbbi módosítás: 2009.03.27. @ 15:23 :: Panka Tamás