id?nként eljön a békeid?
amikor az ember vágya kin?
a közhelyes hétköznapokból
s megidézi a messzi távolból
hantolt áporodott emlékeit
– komisz és hálátlan gyermekeit –
s akár a lebeg? halott rokon
árnyas borzongató szeánszokon
megjelennek sorra a múlt-képek
– buják fájdalmasak néha szépek –
vérünk habzó zuhatagként pezseg
pulzusunk is szaporábban ketyeg
s már tiltakoznánk már szinte zavar
de a varázsgömb csak szaval szaval
Legutóbbi módosítás: 2009.02.21. @ 12:16 :: Tamási Attila