Sötétben bukdácsol az elme,
Szürke önmagát bizarr szavakba rejtve
Zagyvál össze-vissza.
A fényt nem állva
„Metamorfozis”- t álmodik,
„Katarzis”-ról gügyög,
Miközben észre nem veszi,
A kozmált szószt oly kevesen bírják,
/De gustibus non discutandum!/
De a talpnyalók fennen dicsérik:
Hát igen! Különleges! Bátor!
Mily modern! Mily formabontó!
Így az őrült elme csapong,
Mint marhalégy az ablakon,
Míg végül lecsap reá
Egy fürge légycsapó…
Tanulság
A szószóló azt tanítja,
Jó szólásnak mi a nyitja!
Hogyha szódnak nincs veleje,
Szószolásba fulladsz bele!
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:52 :: M.Simon Katalin
