Az ÉN mindig ugyanaz, csak elfelejti.
Az életben a legnagyobb önfegyelem ahhoz kell,
hogy el se kezdje az ember.
Én csinálom a VAN-okat azzal,
hogy benne vagyok.
Nem leszek már sosem.
Egyszer voltam, azóta abból élek.
Köszönöm, én mindig jól érzem magam;
bár néha hazudok.
Két embert végképp lehetetlen megértenem:
a tegnapi és a holnapi énemet.
Ha mélyebben nézek magamba – egyre jobban ismerlek.
Örömöm határtalan,
belefér a bánat is.
Az a közös bennem a többiekkel,
hogy a helyemen mindig egyedül vagyok.
Az én gy?jt?szenvedélye:
hogy a többiekb?l összeszedje magát.
Ugyanazt látjuk. Van, aki örül neki,
van, aki megijed t?le.
Mert magunkat belelátjuk.
Minden közöny önmagad ellen irányul.
Az igazi öntudatba mások is beleférnek.
Az embereknek akkor is különböz? a sebessége,
amikor állnak.
Ha valaki azt mondja: – Jó ember vagy –
biztosan nem szeretne a helyedben lenni.
Legutóbbi módosítás: 2008.12.09. @ 19:13 :: Petz György
