Nem sírok már, csak csöndben szorítom heged?m nyakát, ne is halld, hajnali jajgató szavát. Nem sírok már, ujjaimra egy hópehely szállt, eltévedt, a nyitott abalakon át hozzám talált. Most itt van velem, fülembe ? súgja a dallamot. Angyalok álmáról mesél, s így vele álmodok. Karácsony éjjelén eljön hozzám megint. Nem sírok már, majd Istenem segít…
Etela Dvoráková vagyok...
Nyugat Szlovákiaban élek.
Aki akar megismerhet...
A léleknek nem kell a pénz,
a lélek valami szépet remél.
Kell neki mindennap a pillanat,
amikor valami szépet befogad,
és felerősítve sugározza tovább,
Hogy szebb legyen tőle a Világ.
