Koosán Ildikó : Szívemig érne

Egy reményked? / saját fotó/

 

 

 

Szaggatott kenyerem belét

még szedegetem szorgosan csipegetve,

árnyékok kúsznak a málló falakra,

éhezem egyetlen jóíz? falatra,

szavak sikolyától hangos, ami vesztve.

 

Rozsdálló palásttal takarnak az évek,

hidege riaszt az elközelg? télnek,

küzdök én dérlepett, meleget keresve,

magány ne feszítsen naponta keresztre.

 

Az a vágyott zúg megnyílhatna végre,

a reteszelt ajtó , az a rozsdás lakat,

terített asztalom egyetlen falat

melegség várna, s még szívemig érne…

Nem lenne kérdés lehet, vagy szabad.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Koosán Ildikó
Szerző Koosán Ildikó 952 Írás
Koosán Ildikó vagyok. Jelenleg Szombathelyen élek.