Holnap,
majd újra éledek
hamvaimból, akár a teremtés…
Új útra indulok,
hajamba bújnak kósza fellegek,
lábamra porból fon sarut
a távolság,
megszépít mindent,
az emlékek ködbe veszve
lépnek tova,
eltávolodom, mégis maradok.
kilépek testemből,
őt itt hagyom neked,
lélektelen elhalványul
holnap,
végre szabadon szárnyalok,
megnézem,
léteznek vajon bájos angyalok?
Legutóbbi módosítás: 2008.09.11. @ 07:17 :: Fecske Panna
