Félelemmel
Most hallom a dallamot,
Érzem… Félek.
Most nézem a tükörben az arcom,
Fejemben lények beszélnek.
Úgyérzem magam, mint,
Gyermek az anyja nélkül,
Megrettenve és ártatlannak,
Arcomról könnycseppek hullanak.
Most egyre hangosabb a dallam,
A lények ordibálnak.
Már nem tudom, hol vagyok,
Gy?lölöm ezt a világot.
