Ideosont, megbújt mellemen,
s felrázta dermedt lelkem,
súgta hogy: – Rád leltem szerelmem,
és szívemben maradsz, míg élek.
Itt megfert?ztél bent. Beteged lettem,
gyógyulni már nem is akarok,
hogy nem voltál, mit is veszthettem:
sok szürkeárnyú unalmas napot.
Élettelen éjszakákat, fásultan
vánszorgó reggeli utcazajt,
bábjában szunnyadó tömeget,
a mindennapi ádáz viadalt.
