Dobó Erzsébet : Kihalt tájon

Kihalt tájon járok,

Halott, véres virágok.

Néma lelkek kísérnek,

Valahol sír egy árva kísértet.

Fellebben a köd, egy percre csak,

Csuklyás alak köszön és kezet ad,

Termébe kísér, ülünk csont székeken.

Bor helyett vért iszunk,

S részegülünk csendesen.

Lelkem kerestem e kihalt tájon,

És elvesztem örökre a túlvilágon.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:46 :: Dobó Erzsébet
Szerző Dobó Erzsébet 66 Írás
még csak szárnyprobálgató vagyok ne csapjatok azért agyon nagyon. Mielőtt bármi rosszat is gondolnátok, diszlexiás vagyok - no nem fogyatékos - bocsánat, ha néha nem egészen helyes az írásom...