Reggeli pillanatkép
Az otthon illata már ismerős,
a sosem volt idegen falak között jelenléted,
minden pillanatban szikrázva fénylik fel szívemben
és tárgyaid, minden érintésében ott vagy,
miként a reggeli ébredésemben is, míg álmosan
reflexből jövő, mozdulattal fő le a kávé.
Szép kezed látom bögréd körül,
teádat készítem bár Te még alszol,
hangod
csak lelkemben hallom „köszönöm”.
és ha néha, kimondott szavak íze kavarog a számban keserűen,
hát várok,
újra és újra egyeztetem őket,
míg a megértést meg nem találom,
hogy téglává válhasson mind
Életünkben,
a szeretet útján, hol lépdelnünk csak egy módon érdemes.
Tisztán, kéz a kézben.
