„Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókat könnyebbítő szele” (Balassi Bálint)
Csoóri Sándor:
Keserű, pünkösd előtti ének
Ha kimartak maguk közül,
hát kimartak;
nem sír utánam horpadt
vasvödör, se rövid szoknyás múzsa.
Magam kipróbált társként
nézek az égre újra.
Pünkösd jön: szép, borzas ünnep.
A legyőzőim sorban
fönt a hegyeken járnak,
s várják a suhanó, tüzes
lángnyelveket fejük fölé:
a szentlélek-orchideákat.
Várják, hogy a hatalom után
övék legyen a
dicsőség is… Legyen! legyen!
visszhangozza bennem a szív:
e riadoztató, tihanyi sziklafal.
Hisz úgyse kell nekem
semmi, ami nem a magam
csodája már.
Rámosolygok egy döglött kő alól
kinőtt fűre, mint ahogy
boldog összeesküvők szeme villan össze,
s a mosolytól máris az vagyok
újra, aki régen egy csillagról
zuhant alá,
át a felhőkön, madarak
hullámzó, sötét kárpitján át
s úgy ért földet, mint az esők,
mint éjjel is sugárzó napdarab.
Járok, ődöngök kimartan közöttetek.
Hazátlanul
hazámban és csak Isten zöld
sétaterein hallom megszólalni
bátorítón a tücsköket. A legázolt
fűből zengik el nekem pünkösd
zsoltárait. Már-már a föld alól:
az Örök Por
országából. A tüzes nyelvek
helyett a holtakén. Halljátok,
micsoda zsibongás ébred,
s micsoda dohogások erősödnek?
A pünkösd újszövetségi egyházi ünnep, amelyen a kereszténység a Szentlélek eljövetelének emlékét üli meg.
Eredete az ószövetségi zsidó ünnep, héber nevén Sávuot, a törvényadás (tóra adásának) emléknapja és az új kenyér ünnepe.
Szentírásból ismert Húsvét után az ötvenedik napon tartják. Így pünkösdvasárnap (a nyugati kereszténységben) legkorábbi lehetséges dátuma: május 10., a legkésőbbi pedig június 13. Görög nevének (πεντηκοστή, pentékoszté) a jelentése is 50, a magyar pünkösd szó ebből származik. Hasonlóan a húsvéthoz, egész héten át tart, de csak két nap nyilvános ünnep. Tertullianus régi ünnepnek nevezi, tehát az apostolok idejéből való.
Katolikus egyházban van vigíliája böjttel, amelyen keresztvizet szentelnek. A bérmálás szentségét pünkösd ünnepétől kezdve szokás kiszolgáltatni a római katolikus egyházban. Az ünnepről május hónapot pünkösd havának is nevezik.
Krisztus mennybemenetele után az apostolok Mária és a legközelebbi tanítványok együtt maradtak és együtt ünnepelték meg a pünkösdöt:
“Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.” Ap.Csel. 2.1–7.
A középkorban a szél zúgását, mely a Szentlélek eljövetelét előzte meg kürtökkel, harsonákkal utánozták. A “tüzes nyelveket” pedig égő kócok dobálásával, galambokkal jelképezték, melyeket a templom padlásáról eresztettek a hívek közé.
A keresztény pünkösdi ünnephez és a májusi hónaphoz kapcsolódó szokások őrizték meg leginkább a kereszténység előtti tavaszi hagyományokat és mentették át azokat szinte leplezetlen formában.
A magyar kultúrában több szokás kötődik a pünkösdhöz. Több elemük a kereszténység előtti időkbe nyúlik vissza. Visszavezethető a római floráliákra: a floráliák olyan tavaszt köszöntő ünnepi alkalmak voltak, amikor Flóra istennőt, a növényvilág és a virágok (tágabb értelemben a termékenység) istennőjét köszöntötték. Az istennő görög nevén Khlóris, azaz Zöldellő, Viruló.
El Greco: Pentecost
Csúzy Zsigmond: Galamb képében
(részlet)
Miért ábrázoljuk galamb képében? noha a Szentléleknek teste nincsen, mint az Atyának is, kit vén öreg ember képében szoktunk leírnia.
- Mert így jelent vala meg Dánielnek. Úgyhogy a Szentlélek Istent is galamb formában ábrázzuk, mert úgy látszatott vala édes Üdvözéttőnkre leszállani, mint egy galamb, és rajta maradni. 2. Mert malasztjával, hasonlókká tészen bennünket a szeléd galambokhoz. Ám mintegy epe nélkül lévén, a tekélletes jó keresztény senkit meg nem bánt, senkinek nem irélli jovát, jó szerencséjét, elémenetelét, és senkit nem gyűlöl. 3. Mert valamint a kősziklák lyukaiban mondatik fészkelleni, úgy nékünk a Krisztus Jézusnak, mint titkos értelmű kőszálnak mélységes sebeiben, ájtatos elmélkedésinkkel, legtöbbet kell mulatoznunk. 4. A galamb magában keserves búgásával mintegy siránkozó, úgy nékünk keseregnünk és sűrű könnyhullatásokkal (mint Dávid) siratnunk kell bűneinket és elvesztett régi boldog állapotunkat. 5. És amint ő örömest közel forog a vizek körül, úgy a Szentlélektől megszállott keresztény az isteni tudományoknak eleven forrásit szomjúhozván, az áhítatosság vizei körül foglalatoskodik gyakortább, és könyveinek forrásival mosogatja magában lelkének szennyét, mocskos fekélyit.
Babits Mihály:
A lélek ünnepe
Ólom-idő! Vajjon egy hétre mától
pünköst is így lesz? Harsány, régi ünnep!
Akkor csupa tüzes nyelv volt a Sátor,
gyujtó, beszédes lángolás a mennyek.
Ma hallgat a harsona, csak a dob szól,
az eső dobja, s mint alélós hinta,
melyen a Szellem szédelegve hopszol,
kél az új tavasz, lendül a bab-inda.
Próbálkozik a nagy harang a ködben,
melyet kásásan kavar a madár.
És minden ébred, csak a nap, a nap nem…
Orfeusz hátranéz, s meredten áll.
Nyujtóznak barlangjukban a vadak,
de a báj-síp szavát hiába lesnéd.
A pünkösti királynők hervatag
trónját restellik már a tisztes Eszmék.
S a rigó csúfol, s a kakuk hebeg,
és úgy fakad ki a pünkösti rózsa,
tövis nélkül, mint oktalan sebek,
vagy fájdalom, mely bosszút állni tompa.
Károlyi Gáspár Vizsolyi Bibliája
Apostolok Cselekedetei 2.
- És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.
- És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala.
- És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.
- És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.
- Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.
- Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.
- Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak?
- Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?
- Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában,
- Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
- Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.
- Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie?
- Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.
Reményik Sándor:
Pünkösdi szomorúság
A Lélek ünnepén
A Lelket lesem én.
A Lelket, amely több, mint költemény.
A Lelket, amely sosem volt enyém.
A Lelket, amely sosem lesz enyém.
A Lélek ünnepén
Szomorún zendül egyetlen igém:
„Hogy születhetik újjá, aki vén?”…
1934 május 18
Pünkösd a néphagyományunkban
Zöldágazás, zöldágjárás
Különféle magyarázattal a házakra, kerítésekre zöld ágakat tűztek, ezzel a gonosz ártó hatalmakat vélték elűzni vagy egyszerűen az ünnepet jelképezték vele. A kitűzött zöldág általában bodza, de lehet pünkösdi rózsa is. Európában jól ismert hagyomány szerint azzal magyarázták, hogy majd erre száll a Szentlélek. Többnyire úgy vélték, hogy a pünkösdre kitűzött zöld ágak távol tartják a gonosz, ártó hatalmakat.
A zöldágazás egyházi változata a templomok zöld ágakkal történő ékesítése pünkösdkor. Ebben tükröződhet az a zsidó hagyomány, hogy pünkösdkor a zsinagógát zöld ágakkal díszítik. Tessedik Sámuel szarvasi evangélikus lelkész 18. században hozott tiltása ellenére a szokásnak Pest megyében még ma is van nyoma, pl. Mendén mind a mai napig az evangélikus templomba viszik a kendőkkel, szalagokkal, hímzésekkel feldíszített fákat
(Barna G. 1985: 788).
Bujj, bujj zöldág, zöld levelecske
Nyitva van az aranykapu, hadd bujjatok rajta.
Nyisd ki rózsám kapudat, kapudat,
Hadd kerüljem váradat, váradat,
Szita, szita péntek,
Szomorú csütörtök,
Dob szerda.
Májusfát a megújuló természet és a szerelem jelképét a magyar nyelvterület legnagyobb részén május elsejére virradó éjszaka állították, sőt állítják napjainkban is, de vannak falvaink, ahol pünkösdkor van a májusfaállítás ideje. Ahol pedig május elsejére virradóra állítják, ott pedig néhol a megújítása, de gyakrabban a bontása, „kitáncolása” esik pünkösdre.
„Lementünk a kocsmába, így pünkösd szombatján, nahát ott aztán voltak olyanok aki nősülni akartak, mondták, hogy hát adnak 5 liter bort, csak hozzanak nekik egy májusfát. Voltunk úgy, hogy összeszegyőttünk heten vagy négyen hoztunk egy májusfát, az 5 liter bor volt. Behoztuk, felállítottuk, leültünk a tornácra ott fogyasztottuk, ott nótáztunk az öt liter bor mellett. A kapuba vagy az ajtó elébe ástunk egy gödröt osztán aztat szépen körülvertük, úgyhogy aztat se a szél ki nem dűthette, hacsak ember erőszakkal nem tudta kidönteni.” Nyírfát vittek, amit papírszalagokkal díszítettek, a lányok segítségével. Minden lánynak vittek. Pünkösdhétfőn vagy kedden döntik ki. „Az aljából seprűt csináltak, a vastagját meg eltüzelik.”
(Füzér, Zemplén vm. 1980)
Pünkösdi király
A magyar néphagyományban még az 1940-es években is választottak pünkösdi királyt elsősorban lovasversennyel. A pünkösdi királynak egy éven át különféle kiváltságai voltak a legények között.
Többnyire lóversennyel vagy más ügyességi próbával választottak pünkösdi királyt, akinek a hatalma egy évig tartott. Európa jelentős részében a középkor óta választanak pünkösdi, illetve májusi királyt. Hazánkban a 16. században már ismert volt a pünkösdi királyság múló, értéktelen voltára utaló szólás. Máig is ismert az a közmondás: „Rövid, mint a pünkösdi királyság”.
Van adat ara vonatkozóan is, hogy nemcsak lóversennyel lehetett pünkösdi királyt választani: „Kora reggel, szent mise előtt a falubeliek paskumra (közös legelőre) siettek s ott ingerelték a falu bikáját. Mikor feldühödött úgy arra vállalkozó legény ing, gatya és csizmában a bősz állatnak rontott, megfogta a szarvát és “megvítt” vele. Ha sikerült neki az állatot megfékezni, megválasztották egy évre pünkösdi királynak. Kötelessége volt a mulatságok, családi ünnepélyek rendezése, cigányzenéről gondoskodni stb. ezek fejében ingyen vett részt az összes mulatságokon. Ha következő évben nem akadt vállalkozó a tisztségét tovább is megtartotta néha 5-6 évig. A viadal nem ment mindig simán, előfordult, hogy a bősz állat fel akarta dobni az illetőt, eltiporni, mindazonáltal komolyabb sérülésekre nem emlékeznek.” (Relkovic D. Ethn. 1928: 94-107)
A pünkösdi királyválasztásnak is – mint a legtöbb népszokásnak – van gyermekjáték változata. A Zemplén megyei Cigándon a fiúgyerekek gallyakat dugdostak le a porba, két fiút befogtak lónak és hajtották a gallyak között és körül, miközben énekelték:
Mi van ma, mi van ma.
piros pünkösd napja,
holnap lesz, holnap lesz
a másodikdik napja.
Jó legény, jól megfogd
lovadnak kantárját,
hogy el ne tapossad
a pünkösdi rózsát.
(MNT II. 195. sz.)
Pünkösdi királynéjárás
Adománygyűjtő népszokás
Eredetileg 4 nagyobb lány (később több) körbevisz a faluban egy ötödiket. Ő a legkisebb, a legszebb. Énekelnek, és jókívánságokat ismételgetnek. Megálltak az udvarokon, majd a pünkösdi királyné feje fölé kendőt feszítettek ki, vagy letakarták őt fátyollal. Énekeltek, közben körbejárták a királynét, a végén pedig felemelték, s termékenységvarázsló mondókákat mondtak. Az énekek és a mondókák végén ajándékot kaptak. A Dunántúlon jellemző termékenységvarázslással összekötött szokás később adománygyűjtéssel párosult.
Elhozta az isten,
piros pünkösd napját,
Mi is meghordozzuk,
kiráklynéasszonykát.
És a legkisebb leány énekli.
Én kicsike vagyok,
nagyot nem szólhatok,
mégis az istennek
dicséretet mondok.
Gyönge vessző vagyok,
mindenfelé hajlok,
szüleim kertjében,
most nyílni akarok.
Ki akarok nyílni,
mint pünkösdi rózsa,
de ki nem nyilhatok,
csak úgy illatozok.
Hesspávázás
Udvarhely megyében, Sóvidéken pünkösdkor ma is élő pünkösdi népszokás a hesspávázás. 10-12 éves leánykák és különböző korú fiúk választanak maguk közül egy királyt, egy királynét, egy királyleányt és nyoszolyólányokat, a többiek pedig a zászlóvivők, a “ludak”. A hesspávázó csapat a kora reggeli órákban indul – Alsósófalván vasárnap, Parajdon hétfőn – , és énekelve bejárja az egész falut. A menet élén halad a király, baloldalán királyné. Alsósósfalván közöttük a királylány, utánuk két sorban a zászlósok. Énekelve járják végig a falut a kapott adományokat egymás között elosztják.
Hess páva, hess páva,
Királyné pávája,
Ha én páva volnék,
Jó reggel felkelnék.
Jó reggel felkelnék,
Folyóvízre mennék,
Folyóvizet innék,
Gyöngyharmatot szednék.
Szárnyam csattogtatnám,
Szép tollam hullatnám,
Szép leány felszedné,
Kalapjába tenné.
Csíksomlyói búcsú
Az egyik legfontosabb magyar Mária-kegyhely Csíksomlyón található. A 15. századból maradt fenn az első írásos emlék, amely beszámol a pünkösdi zarándoklatról. A katolikus hívek pünkösdszombatra érkeztek meg a csíksomlyói kegytemplomhoz, majd mise után felvonultak a két Somlyó-hegy közé. A népszokás ma is élő hagyomány, a csíksomlyói búcsú a magyarság egyetemes találkozóhelyévé nőtte ki magát
Pünkösdhöz kapcsolódó hiedelmek
Pünkösdkor különféle magyarázatokkal a házakra, kerítésekre, istállókra zöld ágat tesznek. Általában a gonosz, rossz szellemek elhárításával magyarázzák, vagy egyszerűen az ünnep jelképezésével, ného1 pedig a lányos ház jeleként értelmezik. Pünkösdkor nyírfaágat, gyümölcsfaágat, leggyakrabban bodzát tűztek ki a magyar nyelvterület nagy részén. Az ilyenkor szedett bodzát gyógyító erejűnek tartották. Például, Nemeshetésen (Zala vm.) aki pünkösdkor napkelte előtt “borzát” szed, ha fáj valakinek a torka teát főz az meg tudja gyógyítani. (Nemeshetés, Zala vm. MNA 12./a./IV. 1959. Gyűjtötte: Fülöp István)
Pünkösddel kapcsolatos időjárás- és termésjóslásra is van példa. Gyimes-völgyben úgy tartották, ha ilyenkor esik, akkor jó termés várható. Baranyában, Palicson is mondják:“Ha pünkösdkor szép az idő, sok bor lesz” Az eső azonban nem kívánatos, mert a “pünkösdi eső ritkán hoz jót”.
(Penavin O. 1988: 94)
A legismertebb hiedelem a pünkösdi harmattal kapcsolatos, melynek egészség és főként szépségvarázsló erőt tulajdonítottak. Például, Mikekarácsonyfán pünkösd hajnalán napkelte előtt a lányok a kertben harmatban mosdottak, hogy szép legyen a bőrük, ne legyen szeplős az arcuk (Mikekarácsonyfa, Zala vm. (MNA 8/a./IV. 1964. Gyűjtő: Kisbán Eszter).
Kodály Zoltán, népi töredékek alapján írta meg a Pünkösdölő című művét.
(Komlói Kodály Iskola kórusa)
Balassi Bálint:
TIZENEGYEDIK BORIVÓKNAK VALÓ
IN LAUDEM VERNI TEMPORIS
az „Fejemet nincsen már” nótájára
Legutóbbi módosítás: 2020.04.01. @ 11:02 :: Adminguru