Halász Enikő : Noé

Ledobja arany haját a nap
már csak Szélisten kergeti gyermekeit,
és kacagva futnak süvítve
a régi világ kopott helyein,
üres utcák, tág terek,
fel-felbukkanó emberi szótlan kísértetek,
kik maradtak, megmaradtak.

Ember,
Te születsz újra és újra,
lelkedben a körforgások csillagrendszerét
már ismered,
hogy honnan jössz
és utad hová vezethet,
már mind tudod,
ne feledd,
mikor szívedben kivirágzik az alázat
megértheted,
Isten legkedvesebb teremtményeként
Te vagy önmagad felett.
Te vagy az új Noé.

Bármikor kiköthetsz az Ararát tetején.

Legutóbbi módosítás: 2020.04.22. @ 14:14 :: Bereczki Gizella - Libra

Szerző Halász Enikő 8 Írás
Hiszem, hogy mindnyájunknak van dolga és feladata az életben. Ezeket a feladatokat igyekszem felismerni, megragadni. Útkeresési, a világ megismerése iránti vágyamat, talán még gyermekkoromból, Nagyváradról hoztam magammal. Mára megértettem, a valóban fontos pillanatok az életünkben oly illékonyak, mint a hajnali pára, de néha sikerül egy-egy mozzanatot, rálátást, csendpillanatot rögzítenem versek formájában. Kérlek tarts velem, ha kedved, időd engedi ezen az úton.