Halász Enikő : Először sírsz

Először sírsz

„Először sírsz, aztán imádkozol”
majd a lehetetlenségek oltárán áldozol, lélegzeted
önálló életként létezik,
mit nem kérsz,
de tőled nem kérdezik,
mit szeretnél?
már magad sem tudod,
csak hallgatod, mit suttognak az éj napok,
nincs bennük fény csak félelem,
mi magad is vagy, csak fél-elem,
lényeddé válik a sötétség,
gyökeret ver benned a kétség,
mert nem talál rád a szeretett,
hiába várod már nem etet,
magad is érzed hogy éhezel
és talán egyszer megérkezel,
a sötétségből ha messze szöksz,
a fényben élsz majd, nem könyörögsz,
nem várod mit nem kapsz és
a válaszok,
már nem lesznek fontosak
hisz jól tudod,
benned van minden mi úgy lehet
maga az élet, a kegyelem.

Legutóbbi módosítás: 2020.04.24. @ 13:03 :: Bereczki Gizella - Libra

Szerző Halász Enikő 8 Írás
Hiszem, hogy mindnyájunknak van dolga és feladata az életben. Ezeket a feladatokat igyekszem felismerni, megragadni. Útkeresési, a világ megismerése iránti vágyamat, talán még gyermekkoromból, Nagyváradról hoztam magammal. Mára megértettem, a valóban fontos pillanatok az életünkben oly illékonyak, mint a hajnali pára, de néha sikerül egy-egy mozzanatot, rálátást, csendpillanatot rögzítenem versek formájában. Kérlek tarts velem, ha kedved, időd engedi ezen az úton.