Újra szeretem a kéket.
Néha oly hűvös és rideg,
Mégis, ha sokáig nézem
Szokatlan forróság önt el.
Magához vonz, majd eltaszít,
De nem hagyhat magamra így.
Lopok magamnak egy képet
S átszínezem égszínkékre.
Ha besötétedne, nekem
Még lenne a farzsebemben,
Megtakarítva egy csöpp kék,
Egy kis megkarcolt tükörkép.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:59 :: Ravasz Levente