„Látható hangok”
csöndjébe vészem,
csak csacsogok
törött mellvértet dobva.
Térdre estem rózsás hegygerincen,
te bolyongó Isten,
szólj, ha nékem itt már senkim sincsen!
Termékeny a bánat,
s tán mégis meztelen üvölt,
kezem alatt szívem.
Túl rég vagyok szomorú harsonám,
de most valahogy,
ébred a világ, a határtalan minden.
Még hadd veszítsem,
mi nem is enyém,
maroknyi szerencse nem kenyerem.
Ha majd életet osztasz vagy
méter földet,
ne légy szerény;
töltsd fel vele földi hüvelyem!
Legutóbbi módosítás: 2011.03.07. @ 19:40 :: Csonka János