Bakkné Szentesi Csilla : voltál, leszel

*

voltál nekem

két pólus között a vonzás

virágbibére hulló harmatom

amplitúdóba zárt harangkongás

elmúlásból éledő hajnalom

 

voltál nekem

szerencse boldogság alázat

falombot ringató őszi szél

télben szunnyadó barázdája tájnak

ölelős tavaszból rajzó méh’

 

voltál nekem

suttogó kertek virágos ágya

seholsincs világban

sehol sincs bűntudat

estike szőnyegén

suttogó árnyak

szavak képek sziklák

szelídség indulat

 

vagy nekem

árvaság szülém hiánya

tollam hegyére száradt gondolat

kavicsok között őrlődő büszkeségem

szótlanságba karcolt alkonyat

 

leszel tán

újra csepp a számon

hősítő édes éltető

utolsó szó halotti imámban

de lehet csak sóhaj

ami még menthető

 

Legutóbbi módosítás: 2011.02.11. @ 16:11 :: Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 299 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.