….mert a dolgok ismétlik önmagukat…
Férjemhez írtam – eszembe jutott…
Férjemhez írtam – eszembe jutott…
elbújtál a tükörben
s most onnan lesed,
mit is teszek
– így nélküled –
rossz játék ez,
gyere el?,
várlak, nagyon
fogy az id?
várlak – nem jössz,
ég a szemem,
hogy a kopott
foncsort lesem,
becsaptál,
mert azt ígérted
„míg élsz,
egyedül csak Téged”
– s megszöktél a valóságból –
id?m h?s tenyerén tartja
ígéreted ny?tt szavakba
fagyott csontvázát
– ma fájdalmat
aggattam rád –
