Élni akarok
Élek, de minden perce rettegés
Velem vagy, mégis oly messze
Elhagytál, hiába várom, hogy
Rám nyitod az ajtót. Mélabú
Facsarja szívem, nélküled
Leveg?t is alig kapok.
Félek, rettegek, pirulák nem használnak
Mégis mindig mondják, szedj be, s mi
Nyugalmat hozunk lelkednek.
Tudom, elrontottam,
Csak magamra gondoltam.
Üres légtérben mozgok, nem
Találom helyem, nincs gondolatom,
Te jársz a fejemben. Írni sem tudok,
gondolatom kuszaság, megöl a magány.
Kérlek, könyörgöm, jöjj vissza hozzám.
A fák is suttogják ablakom alatt,
Bolond vagy, nem gondoltad át életed.
Elég volt, szedd össze magad!
Így sohasem találsz rá, de megváltozhatsz!
Hívó szavadra vár! Hidd el!
Az ég is kitisztulhat, fényárba
Boríthatja még a szobád.
Lelked is megtisztulva, várhatnád a jöttét.
Így lenne holnap, s lesz jöv?!
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:45 :: Lukács Mária
