A Operaház m?sorára t?zi Bertold Brecht és Kurt Weil Mahagonny városának felemelkedése és bukása cím? m?vét a Thália színházban. A produkció népszer?sítésének érdekében a rendez?, Szikora János kötetlen, nyílt beszélgetés keretében mesélt a darabról az érdekl?d?knek.
Meg kell említeni a program ingyenességét, hiszen állandó védekezési lehet?ség a „min?ségi” kultúrára vágyók számára, hogy megfizethetetlenek a jegyek, és nincs lehet?ség gondolatokat cserélni az alkotókkal. Most itt volt az alkalom, hogy a kommunikáljon a színpad két oldala egymással. A tapasztalat aggasztó. Az evangélikus gimnáziumból kirendelt 15 éves osztály és 3-4 kísér? tanár vagy laikus érdekl?d? nyugdíjas: ekkora igény van az együttgondolkodásra.
A rendez? megdöbbent a helyzeten, valószín? komolyabb közönségre számított, mikor elkezdett mesélni a produkcióról.
1927-ben, a fiatal, bohém, lump Brecht megírta a Mahagonny versciklust, melyet jó barátja, Weil zenésített meg, majd els? közös sikerük, a Koldusopera után felbátorodva kiteljesítették, a színpadra kívánkozó kis versfüzért, így operát írtak bel?le, bár nem a szó hagyományos értelmében, inkább opera-színdarabnak vagy zenei képeskönyvnek tekinthet? a m?. Egy rendkívül depresszív, kiábrándult darab született, mely az 1920-as évek német polgárainak életérzését volt hivatott tükrözni, reflektálva az akkori gazdasági világválságra, az akkori egzisztenciális kilátástalanságra, direkt megoldási javaslat nélkül, a remény sugarát meghagyva csupán.
A produkció színpadra álmodója szerint „a határterületen mozgó m? virtuozitást igényel játéktechnikailag és énektechnikailag egyaránt”. Talán ennek is köszönhet?, hogy nincs olyan szinten a köztudatban a Mahagonny, mint a Koldusopera. Pedig áthallás tapasztalható a két m? között, közös dallamokban, és a központi n?alakban egyaránt, Jenny a kor egyik n?típusa, az életet élvez?, bár keser? sorsra ítélt kokott figurája, már a Koldusoperában is megjelenik.
Miért fontos a m? napjainkban? A burkolt választ a rendez?höz intézett kérdésb?l és válaszából olvasható ki. „A társadalom erkölcsi züllésének véglete az, amikor a morális gátlástalanság elszabadul. Íratlan szabályként kódolódik a társadalomba a Mindent szabad”, felelte Szikora János a Kultúrpart kérdésére. Szigorúan politikamentesen mindenki levonhatja a napjainkra is érvényes következtetést. Korjelenség EZ a demokrácia. A színpadi megjelenítés persze nem ilyen széls?séges. A remény sosem hal meg, így a kórus (hasonlóképp az antik drámákhoz) zsoltárszer? dallamokkal egy csepp reményt sugall a kilátástalanságban. A történet tragikuma, hogy berlini siker után 6 évvel Hitler totális hatalomra tört és betiltatta a Mahagonny-t… – a többit már ismerjük a történelemkönyvekb?l.
Az 1929-es lipcsei bemutató kínos bukása és botránya után még öt másik színház is m?sorára t?zte az el?adást, és Berlinben végre méltó elismerést kapott. Magyarországon utoljára 30 évvel ezel?tt mutatták be az Erkel színházban, most a Tháliában kap teret a m?. Bízva Szikora szavaiban: ha a rosszal szembesülünk, katartikusan átéljük azt, és talán meg is szabadulunk t?le. Már aki hajlandó a média által agymosó szappanoperák helyett a min?ségi gondolkodást választani és megérteni, amit a színpad sugallni akar.
Íme egy sláger a Mahagonny-ból, melyet mindenki ismer:
The Doors – Alabama Song (Whiskey Bar) / Love Me Two Times
http://www.youtube.com/watch?v=KnHRTmZGS6g
Forrás: kultupart.hu
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:34 :: H.Pulai Éva