Szerda reggel
amikor lázasan ölelt át két karod,
szívemben
egy könnycsepp megfagyott.
Arcod arcomhoz ért,
szívünk együtt dobbant, rezgett,
s ahogy feljött a nap,
eltűntek mind a fellegek.
Majd a konyhába mentél
és a szék melyre leültél, alattad
megremegett.
Arcodat
kezével megsimogatta a
Halál,
majd átsuhant feletted,
– és már nem védett
a szerelmem.
Vélt vonzalom vonata
gyilkos kéjével megtapos,
ámító szavakkal kecsegtet,
– karcolja életed.
Mi lesz veled
ha már nem leszek?
Nem tudom. (Mert így,
örökkön – nem leszek! )
Még beléd karoltam
és az úton mentem
melletted, s veled –
de a Halál táncot járt agyadban
és megölte szívedet.
Legutóbbi módosítás: 2023.10.11. @ 18:48 :: Serfőző Attila
