Halász Enikő : Nem írsz

Már nem írsz szavakat érintetlen papírra,
a betűk eltűntek, csendes az értelem,
a hangok
apró fonálra szakítva úsznak,
ökörnyálként az éterben.
Már nem mondasz kéréseket süket füleknek,
kezed nem mozdul, halott benne a simítás,
szádat, nem hagyja el a szó, hogy szeretlek,
mert nem tudod mi igaz, mi ámítás.
Már nem vetsz szavakat, így nem lehet aratás,
terméketlenek a nappalok és csillagtalanok az éjszakák,
életed,
halk nesz lett a táguló időben,
úttalan utakon délibáb, látomás,
megfáradt vándor kopott cipőben,
valóságtalan születés, lelketlen bábozás,
elfelejtett élet.
Bölcsőben ringó lágy halál.

Legutóbbi módosítás: 2022.11.07. @ 21:16 :: Bereczki Gizella - Libra
Szerző Halász Enikő 85 Írás
Hiszem, hogy mindnyájunknak van dolga és feladata az életben. Ezeket a feladatokat igyekszem felismerni, megragadni. Útkeresési, a világ megismerése iránti vágyamat, talán még gyermekkoromból, Nagyváradról hoztam magammal. Mára megértettem, a valóban fontos pillanatok az életünkben oly illékonyak, mint a hajnali pára, de néha sikerül egy-egy mozzanatot, rálátást, csendpillanatot rögzítenem versek formájában. Kérlek tarts velem, ha kedved, időd engedi ezen az úton.