Már nem írsz szavakat érintetlen papírra,
a betűk eltűntek, csendes az értelem,
a hangok
apró fonálra szakítva úsznak,
ökörnyálként az éterben.
Már nem mondasz kéréseket süket füleknek,
kezed nem mozdul, halott benne a simítás,
szádat, nem hagyja el a szó, hogy szeretlek,
mert nem tudod mi igaz, mi ámítás.
Már nem vetsz szavakat, így nem lehet aratás,
terméketlenek a nappalok és csillagtalanok az éjszakák,
életed,
halk nesz lett a táguló időben,
úttalan utakon délibáb, látomás,
megfáradt vándor kopott cipőben,
valóságtalan születés, lelketlen bábozás,
elfelejtett élet.
Bölcsőben ringó lágy halál.
