Kőmüves Klára : – sáncon –

(1)
Ilyenkor saras avarból húztuk össze sáncunk,
és a tetejére ülve számkivetettnek képzeltük
magunkat. Megbeszéltük, hogy a sorsunk
eddig pusztán színtiszta kudarc, hét évesen
az életben semmi egyéb, csak parancsteljesítés
hátán egy kilátásba helyezett újabb parancs.
(2)
Gyere már be! Ne csapd be úgy! Vidd oda!
Hozd el! Töröld le jobban! Fújd ki az orrod!
Térd a sarokban! Ötös legyen! Írd le szebben!
Ne dobáld szét! Négyre haza! Várj a sorodra!
Tedd csak oda! Eredj fürödni! Használj több
szappant! Edd meg az ételt! – Ki lesz az
angyal?
(3)
Szóval, a sáncon, ott volt csak élet, ha
megbeszéltük, hogy ki kire nézett, mert
abban az évben, jól emlékszem, csillagot
láttunk a fiúk szemében, és onnan tudtuk,
kié a csillag, erősen húzgálták a hajunkat.
Csúfolódtak, kergettek százszor, csak úgy
csináltak, mint aki bátor, de mire az óra el-
kezdődött, gyűrött cetli várt a padunkba:
Te vagy a legszebb lány a világba!

Legutóbbi módosítás: 2020.12.10. @ 19:41 :: Bereczki Gizella - Libra
Szerző Kőmüves Klára 678 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))