Sonkoly Éva : falevél…

Talán semmi sem a régi már,

arany színű levelek, törött ágak,

régen vége a nyárnak.

Falevél, sárga falevél.

 

Szél hordja az avart, őszi minden

gondolat. Gyűjti, halomba söpri,

elenyész majd, mind az egész.

Falevél, sárga falevél.

 

Aranyat hint fák alá a szél,

tükörbe nézek, elmúlásról beszél.

Hallgatok róla, sok a szó a szomorú.

Falevél, sárga falevél.

 

Számolom a napokat, mi hátra van

még neked, s nekem. Több lehetne,

tán’  arany színű, ragyogó –

Falevél, sárga falevél.

Legutóbbi módosítás: 2020.09.26. @ 20:04 :: Bereczki Gizella - Libra
Szerző Sonkoly Éva 572 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"