Töprengek néha képeden, magamon
és az életen, s még azon, hogy a sors
mi mindent hozhat, ha téged is hozott –
vallomásaiddal firkálták tele pillantásaid
az arcomat.
Éppen akkor lett tanácstalanná a száj,
még a hangok sem tudták közöttünk
egymást rendben váltogatni. Figyelem
tompult, pár percbe sűrűsödött az egész
létezés, de legalább mindketten tudjuk
már, milyen egy szerelem-keletkezés.
