Hazament. Megkereste önmagában a belső kis
szobát, aztán magára zárva az ajtót, örült, hogy
hazatalált. Az ajtó mögötti lépcsőre ülve kívül-
állóként nézte végig a már megélt napot, s ahol
vétkezett, a kép szakadozott. Abban a szobában
sosem vitázott még, sosem panaszkodott, s még
véletlenül sem ellenkezett, mindig meztelen volt
ott, gőgből kivetkezett. S mint a konyhaszagot
apránként elnyomó zuhanykabinból hömpölygő
illatos pára, folyton tisztaságot lélegzett magába.
Végül már csak Isten tetszését szerette volna
elnyerni, nem érdekelte számos kisstílű talány –
nyereségvágyból elkövetett bizalomra törekedett
a lány.
