(Karácsony havának végén,
Utolsó téli estéjén,
Betyár-régmúltunk órája,
Visszavágyott Hortobágyra.)
…
Hej cimborák, de jól esne,
Véletek inni egy este,
Gyertyalángnál nóta szólna,
Kurjongatnánk betyár módra.
Az asztalon jó bor lenne,
Töltené egy kis menyecske,
Mellé friss pecsenyét hozva,
Mosolyogva, illatozva.
– Csaplárosné Isten áldja,
A hordóját ne sajnálja,
Lehet utoljára nevet,
Aki ilyen legényt szeret!
Itt ülne ím Bogár Imre,
Lova odakünn nyerítne,
Dunántúlról Sobri Jóska,
Milfájt Ferkóval danolva.
Asztalvégen Angyal Bandi,
Alföldi nemes Zöld Marci,
A tornai Jáger Jóska,
És a tizenegy bitangja.
Rózsa Sándor is itt lenne,
Olykor hangosan nevetne,
A nógrádi Sisa Pista,
Juhász Andrással vigadna.
Pisztolyával szalmazsákon,
Mátrai Vidróczki Márton,
Bakonyi Savanyú Jóska,
Fokosával hadonászna.
Gordán Gyuri Falucskáról,
Bort inna a kalapjából,
Patkó Bandi úgy mulatna,
Ustorával nagyot csapna.
Künn a végtelen pusztába’,
Vitális Imre vigyázna,
Hogyha netán pandúr jönne,
Geszti Jóskával köszöntse.
Ha éjfélt ütne az óra,
Boldogasszony hava várna,
Mindenki útjára kelne,
Hogy a bitófát kerülje.
…
Hej cimborák, de jól esne,
Véletek inni egy este,
A csárdában nótaszóra,
Kurjongatnánk betyár módra.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:59 :: Thököly Vajk