Pődör György : Havazás

Havazás

Hull a hó bokrokra, kőre,

lepelként borul a fehér.

Háztető marad csak pőre,

akár a test-meleg tenyér.

 

Szerethető ma az úttest,

mert nem látszódnak a lyukak.

Pocsolyát eresztő rút est

sem kínál fagyot alkunak.

 

Amolyan se tavasz, se tél,

nem választás, csak állapot.

Bóbiskol a lomha fedél,

nézi órán a számlapot.

 

A toronyban harang kondul,

derengenek a csillagok.

Az idő lassan lecsordul,

s fényfüggönyt húznak villanyok.

 

Kémények kósza füstje leng

stólaként a hold vén nyakán,

s takarja remény plüsse lent

a már közelgő éjszakát.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Pődör György
Szerző Pődör György 28 Írás
1948-ban születtem Vasszilvágyon. Mérnök-tanárként tanítottam főiskolán, középiskolában évtizedeken át. Verseket régóta írok. Első verseskötetem a nyolcvanas években jelent meg,melyet még hét követett. Közel ötven antológiában szerepeltem.