Pődör György : Havazás

Nyomtatás

Havazás

Hull a hó bokrokra, kőre,

lepelként borul a fehér.

Háztető marad csak pőre,

akár a test-meleg tenyér.

Szerethető ma az úttest,

mert nem látszódnak a lyukak.

Pocsolyát eresztő rút est

sem kínál fagyot alkunak.

Amolyan se tavasz, se tél,

nem választás, csak állapot.

Bóbiskol a lomha fedél,

nézi órán a számlapot.

A toronyban harang kondul,

derengenek a csillagok.

Az idő lassan lecsordul,

s fényfüggönyt húznak villanyok.

Kémények kósza füstje leng

stólaként a hold vén nyakán,

s takarja remény plüsse lent

a már közelgő éjszakát.