A bűntől mentes…másokért kér feloldozást…)))
Menni zörgőcsontú, sátáni utakon
csaholó kopók közt, míg véred kisarjad.
Sziklákat törni patakként pengeéllel,
óvni görbült hátát a zendülő kőnek.
Messzebbre látni másnál, mikor gát szakad.
Átevezni a gyűlölet vak horizontján.
Lázadó forrásnak medret, vagy sírt ásni
hegyek kéklő ormától, míg mélybe zuhan.
Fogaskeréknek lenni, nem vető éknek,
s elhinni, hogy a föld érted körbeforog.
Büszkének maradni, ha megaláznak is,
emberként élni az embertelenségben.
Lehajolni ágként vénülő gyökérhez
csillagokból, hogy megkössön a rög.
Felfelé csobogni zúgó vízesésben,
mikor rád törnek orvul ordas csapatok.
Igazat kiáltani hazugok közt bátran,
ha mellkas-törő kéjjel megtapos a sors.
Megbocsátani az átkokkal átkozóknak,
hol ökölbe szorul kéznyújtásodra kezük.
Arcod fényeit kétely szántotta árnyak közül
felemelni elesettként is a föld porából.
Vérben vajúdni újszülöttként újra s újra,
bevallani százszor gyarló ember mód,
a világot akarod csupán csak megváltani,
mint aki bűntelen, s imához térdre hullva
másokért kér Istentől feloldozást.
