P. Tóth Irén : Lézengős

 

 

tegnapi morzsák a padlón

gyülemlik bennem a por

feszül a hurok

elkerül minden

lehetetlen élni ott

hol nincs más

csak alig-lézengés a mában

holnapi rózsák tüskéi a számban

ha kinyitom csak szúrós

hónapok jönnek

és mennek

nincs jelene jövője

ennek a seregnek

ferdére vágtad az álmokat

csúszós göröngyös sáros

utakon járok én és a gondviselés

elszalad mellettünk

átlátszó testünk

tekintetünk

csodákban ma sem

holnap sem hiszünk

Legutóbbi módosítás: 2013.09.10. @ 10:00 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 202 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.