Jagos István Róbert : Most csak itt ülök

Most csak itt ülök,

míg te befordulva alszol

s kétségeket szövök

elvékonyodott percekből.

Nézem, ahogy szuszog az ágy.

Eső ver be a nyitott ablakon.

Tegnap még te voltál a Minden,

az angyalom.

 

Látom ahogy bevágnak az árnyak

s ritmusodat elnyeli a hajnali zaj.

Elnyel az mást is

nevetést, csókot, ölelést.

 

Körmöm alól kirágom a tegnapi koszt,

a szád keserédes nyálát

– akár kezet is moshatnék.

Már nincs erőm hozzá.

Már nincs erőm hozzád.

Túl mélyre vájt az ék

– fortyog a mély.

 

S most csak itt ülök.

A staub füst még konzervál

néhány avítt álmot.

Elnyomom magam.

Elnyomom magamon látod?

Dehogy.

Neked más az álmod.

Álmodd!

 

Most csak itt ülök

és felrúgok mindent:

széket,

téged,

engem.

 

Mállok.

Legutóbbi módosítás: 2013.09.12. @ 11:01 :: Jagos István Róbert
Szerző Jagos István Róbert 161 Írás
A nevem Jagos István Róbert. 1974 tavaszán születtem. Életem nagy részét Hódmezővásárhelyen éltem le (34 év). Elég korán, 1989-ben 15 évesen kezdtem el verseket írni. Ez a lendület 1998-ig tartott. Szűk tíz év után újra neki fogtam a rímfaragásnak. 2008. óta már prózákkal is próbálkozom. Ugyanennek az évnek őszén, a Csokoládéház című versemmel, bekerültem a ÀžLírikus képzelgésÀ pályázat döntősei közé. Alkotásaim megtalálhatók több országos irodalmi portálon is. Több mint egy tucat antológiában szerepelek mint szerző. 2010-ben Kárász József díjazott lettem, ami által felkértek a Kárász József irodalmi Kör alelnöki posztjára, illetve a Dél-Alföldi Művészeti Kör alapítója és elnöke vagyok. Irányításom alatt az utóbbi kör köteteket is jelentet meg. Egy saját kötettel rendelkezem, melynek címe: Made in az idők hajnalán. Most tavasszal készülök megjelentetni a másodikat ami a Félresértett szavak címet viseli. Verseim ajtók. Bennük és általuk újraéledek - élek újra. Oldok és kötök - megtartok és elengedek. Pillanatot, indulatot, vágyat, szerelmet és gondolatot. Életet és halált. Büszke esendőként vagyok ember, férfi és magyar.