– Én el szeretnék válni.
– Amiatt az egyetlen aprócska botlás miatt? Tudom, hogy hibát követtem el és nem kellett volna.
– Megmondtam, hogy ne csináld, de persze hallgattál is Te rám!
– De megkívántam, annyira vonzó volt, képtelen voltam ellenállni neki.
– Ennyit tudsz felhozni mentségként?
– Én nem is élveztem, nem volt olyan jó, mint vártam.
– Ez engem egyáltalán nem nyugtat meg.
– És azt ígérte, hogy senki sem fogja megtudni, hogy nem lehet semmi baj.
– Tévedett. Én már tudom, és már mindenki tudja. Már nincs mit tenni.
– Inkább tedd meg Te is. Hátha attól jobban éreznéd magad. Azt mondta, Veled is jobb lehet a kapcsolatom utána.
– Ez nem segít. Én sosem tenném ezt Veled vagy mással.
– Kérlek, gondold meg, csak egyetlenegyszer történt meg. Soha többé nem fog. Ebben teljesen biztos vagyok.
– Az biztos is, mert esélyed sem lesz rá, hogy még egyszer ekkora csalódást okozz. Nem hagyom még egyszer veszélybe sodorni a lelkem. Szóval el szeretnék válni.
– Akkor ennyi? A sok boldog nap után mindennek vége? És én most mégis hová menjek?
– Őszintén szólva nem érdekel. Elég nagy számodra a világ. Csak innen el.
– Nem teheted ezt! Anyának érzem óh Ádám magam!
– Nem számít. Tudom, hogy képtelen lennék nem arra gondolni örökké. Viseld egyedül a tetted következményeit. Itt hagylak. Az almáddal együtt. Légy vele boldog. Nekem nem kell. A kis Káin és Ábel a hétvégéket majd nálam tölthetik a Paradicsomban.
Legutóbbi módosítás: 2011.03.15. @ 15:44 :: Vancsó Éva
