Vancsó Éva : Az első válás

*

– Én el szeretnék válni.

– Amiatt az egyetlen aprócska botlás miatt? Tudom, hogy hibát követtem el és nem kellett volna.

– Megmondtam, hogy ne csináld, de persze hallgattál is Te rám!

– De megkívántam, annyira vonzó volt, képtelen voltam ellenállni neki.

– Ennyit tudsz felhozni mentségként?

– Én nem is élveztem, nem volt olyan jó, mint vártam.

– Ez engem egyáltalán nem nyugtat meg.

– És azt ígérte, hogy senki sem fogja megtudni, hogy nem lehet semmi baj. 

– Tévedett. Én már tudom, és már mindenki tudja. Már nincs mit tenni.

– Inkább tedd meg Te is. Hátha attól jobban éreznéd magad. Azt mondta, Veled is jobb lehet a kapcsolatom utána.

– Ez nem segít. Én sosem tenném ezt Veled vagy mással.

– Kérlek, gondold meg, csak egyetlenegyszer történt meg. Soha többé nem fog. Ebben teljesen biztos vagyok.

– Az biztos is, mert esélyed sem lesz rá, hogy még egyszer ekkora csalódást okozz. Nem hagyom még egyszer veszélybe sodorni a lelkem. Szóval el szeretnék válni.

– Akkor ennyi? A sok boldog nap után mindennek vége? És én most mégis hová menjek?

– Őszintén szólva nem érdekel. Elég nagy számodra a világ. Csak innen el.

– Nem teheted ezt! Anyának érzem óh Ádám magam!

– Nem számít. Tudom, hogy képtelen lennék nem arra gondolni örökké. Viseld egyedül a tetted következményeit. Itt hagylak. Az almáddal együtt. Légy vele boldog. Nekem nem kell. A kis Káin és Ábel a hétvégéket majd nálam tölthetik a Paradicsomban. 

 

Legutóbb szerkesztette - Vancsó Éva
Szerző Vancsó Éva 15 Írás
Nem igen tudok mit mondani magamról, szeretek olvasni és írni...