Seres László : Fohász az esőért

hadd hulljon az eső ázzon a rét

add vissza Uram az élet hitét

 

csobban a reketyés úgy könnyezik

imára emeli gyöngykezeit

lilára fonnyadt a bodza fürtje

csókját hinti szét a víz ezüstje

kamilla szürcsöl foszlik a kontya

nagyokat kortyol görcseit oldja

zizzenő fényostor fut a mezőn

záportus kelti az éledezőt

búzatáblában ring körben a táj

felhőn legelész a birkanyáj

szomjas a tó Istenhez esengve

hálaimát rebeg minden cseppre

milliónyit kit az égi kegy ért

csendben a megmentett életekért

 

hadd hulljon az eső ázzon a rét

add vissza Uram az élet hitét

 

tócsák köré gyűlve hangyabolyok

akár az emberek most boldogok

kis halak békák és vizipók

ébrednek zümmögőn a vérszívók

szitakötők, legyek, szúnyogcsapat

lárvákat raknak ringó nád alatt

suhogó füzesek ízlelgetik

a széthulló áldás hűs cseppjeit

 

hadd essen még Uram éget a könny

ha nem vagy itt velünk csak szomj gyötör

magunkra hagysz mi meg visszasírunk

te vagy a bölcsőnk és te a sírunk

minden cseppben te vagy csak te éltetsz

veled a halál is semmivé lesz

 

hadd hulljon az eső ázzon a rét

add vissza Uram az ember hitét

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.03.16. @ 18:03 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.