Marthi Anna : Csupaszság négy

Mégis véd valami! Jó szó: elme-illat,

ez ad biztonságot az örök változásban.

Körém fonódnak sugarai a melegnek;

szürke mackó nadrág rajtam, s ászanám,

már nem gondolok rosszat, se jót; lehet

barbár leszek, mert teremthető az ima;

kallódik beteg test, bús lélek, magányos,

lehántom a bőrről, és ízekre bomlanék.

Belátom, hogy magamat alkotom meg

e mostban: színeket, egybe-érzést jelent,

lágyat keménnyel elegyítek, és a holnap,

késő, hisz visszaköszönhet, miként testesül

bennem születéskor a vágy: a Vízöntő

tanításod, napi három lábmosáshoz kell.

Hajnalban kelek, szentelem a teret, időt;

 

(itt vagyok pőrére vetkőzve,

jóra gömbölyítem testemet,

van minden egyes tanra jóga,

beteg testből a lélek kiszáll,

bármelyik oldalról nézem,

benne többé lelket nem talál)

 

a választék: ép testem köszönti lelkemet,

mert bekanalazom, mikor meglátom a végét,

mit első pillanatban számba mér a tudat.

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak