Horváth Melinda : Egységadag

emlékül

 

Kövér cseppek.Moderato.   

Gondos anyaként tapintja ki

benned medrét a fáj.

Ismer.Betölt. De meg nem fojtana.

Mint kékülő magzat, bont fészket,

belőled él, belőled hal.

Mosolyhatáron innen,

lélegzetvételen túl,  meséld…

Egyetlen mozdulattal

hörpintenéd ki,  – nem lehet –

keserű kelyhedet.

Legutóbb szerkesztette - Horváth Melinda
Szerző Horváth Melinda 22 Írás
nem itt lakom, ide csak hazavárlak, megtanult érintésekből a legigazibbal börtönöm, templomom ugyanaz a csend csontüregeimbe néha ólmot önt az est ilyenkor én is hazavágyom mindenség karján a biztos semmibe