GroszmAndrás - LuDenS : Márczius 15.

Az adomány pénzben kifejezett értéke 160 000 forint volt, amely abban az id?ben igen komoly összegnek számított. Az 1807-es országgy?lés a nemzet tulajdonába vette az új intézményt, és közadakozásra szólította fel a nemzetet. Az adományozások közül az egyik legjelent?sebb volt az alapító feleségének, Festetics Juliannának értékes ásvány-gy?jteménye, mellyel megvetette a kés?bbi Természettudományi Múzeum alapját.

Márciusi ifjak
A Pilvax kávéház „közvélemény asztala” körül ül?ket nevezték márciusi ifjaknak, akik kirobbantották a pesti forradalmat. Mindannyian fiatal, radikális értelmiségiek voltak. Nagy részük tagja volt az Ellenzéki Körnek. A csoport egy része, a forradalom után a Batthyány-kormány minisztériumaiban hivatalt vállalt, más része a kormány radikális ellenzékének sorait gyarapította.

Pet?fi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór, Irínyi József, Irányi Dániel, Bulyovszky Gyula, Vajda János, Degré Alajos, Sükei Károly, Lauka Gusztáv, Korányi Frigyes, Hamary Dániel, Lisznyai Kálmán, Kléh István, Nyáry Albert báró, Bérczy Károly, Bozzai Pál, Vas Gereben (Radákovics József), Oroszhegyi József, Vidacs János, Pálffy Albert, Eressy Ákos, Egressy Gábor és Béni, Garay János.

Pilvax kávéház
Pesten az Úri utcában Privorsky Ferenc kávés 1838 márciusában alakította meg a Café Renaissance-ot, melyet kés?bb Pilvax Károly vett át t?le. A kávéházat 1848-ban Fillinger János bérelte.

Itt tartották megbeszéléseiket a márciusi ifjak. 1848. március 15-e és augusztus között Forradalmi Csarnoknak nevezték.

A szabadságharc leverése után, Café Herrengasse, majd Sch?ja Kávéház lett a neve. 1911-ben az eredetit lebontották és relikviáit átmentették a Városház utcai, majd a jelenlegi Pilvax közben lév? Pilvax étterembe.

Landerer és Heckenast nyomda
A Pest városi nyomdát 1773-ban Bajorországból bevándorolt nyomdász, Landerer János Mihály alapította. Halála után örököse, Landerer Lajos vette át a nyomdát, majd 1840-ben Heckenast Gusztávot maga mellé véve, a nyomda kettejük neve alatt m?ködött.

Itt készült a Pesti Hírlap, Kossuth szerkesztésében és a Jókai által szerkesztett Életképek is. 1848-ban Hatvani, ma Kossuth Lajos utcában álló Horváth ház földszintjén m?ködött a nyomda. Landerer 1854-es halála után Heckenast egyedül vezeti a nyomdát. Az ? vállalkozásában alakult 1873-ban a Franklin Társulat.

Helytartótanács
A III. Károly király által 1723-ban alapított központ igazgatási szerven keresztül gyakorolta a mindenkori uralkodó a hatalmát. A Helytartótanács 1786-ig Pozsonyban, majd Budán székelt, felterjesztéseit a Bécsben felállított Magyar Kancellárián keresztül közvetlenül a királyhoz intézte.

A 22 tanácsos mindegyikét az uralkodó nevezte ki. Ezért a f?papok, mágnások mellett, többször megjelentek köznemesek is. A Helytartótanács elnöke a mindenkori nádor, akadályoztatása esetén az országbíró volt. Pénzügyekkel a tanács nem foglalkozott.

Nemzet?rség
A 12 pont ötödikként „nemzeti ?rsereget” követelt. Ez az intézmény a polgári forradalmak jellegzetes vívmánya volt. A törvény azokat a 20 és 50 év közötti férfiakat kötelezte nemzet?ri szolgálatra, akik városokban vagy rendezett tanáccsal ellátott községekben 200 forint érték? házzal vagy földdel, egyéb községekben fél jobbágytelekkel vagy ennek megfelel? nagyságú földterülettel rendelkeztek, illetve akiknek évi 100 peng? forint tiszta jövedelmük volt.
A nemzet?rségi törvény szerint a nemzet?rség els?dleges feladata „a személyes és vagyonbátorság, a közcsend, a belbéke biztosítása” volt.
A nemzet?rség kiképzését a kormány nyugalmazott cs. kir. tisztek és altisztek bevonásával kívánta megoldani, de aktív tiszteket is alkalmazott.
A nemzet?rségnek nemcsak a bels? rend fenntartásában, de a harctereken is jutott szerep, ahová rendszeres váltásokban vezényelték ?ket. A váltások id?tartama 4-8 hét között változott. Ez a megoldás azonban nem váltotta be a hozzá f?zött reményeket, mert mire egy-egy zászlóalj belejött a tábori szolgálatba, már indulhatott is haza.

1. Kivánjuk a sajtó szabadságát, censura eltörlését. A sajtószabadság a polgárjogok egyik alapvet? szimbóluma. A márciusi ifjak a forradalom napján pont az els? pont nyomatékosítása miatt indultak útnak és foglalták el Landerer nyomdáját. A korbeli Magyarországon cenzorok felügyelték a nyomtatott sajtót és megakadályozták a nemkívánatos írások publikálását. (A revizor nem szinonimája a cenzornak, mivel a revizor a külföldr?l beérkez? könyveket és a könyvtári állományokat ellen?rizte.) Az áprilisi törvények elismerték a sajtószabadságot, amely a szabadságharc leverése után ismét megsz?nt.

2. Felel?s ministériumot Buda-Pesten. 1848-ban nem létezett magyar kormány, így nem lézettek minisztériumok sem, az irányítást az udvari kancellária, a kincstár, stb. látta el. Az ország legf?bb kormányszerve a Magyar Királyi Helytartótanács volt, amely 1723 -1848 között állt fent. A forradalom után alakult meg az els? felel?s magyar kormány Batthyány Lajos vezetésével. A szabadságharc leverése után, az abszolutizmus éveiben Ferenc József az októberi diplomában állította vissza a kancellária intézményét, amely 1860-1867 között m?ködött. Felel?s kormány csak a kiegyezés után alakult meg ismételten, miniszterelnöke Andrássy Gyula volt.

3. Évenkinti országgy?lést Pesten. A parlament rendszertelenül ülésezett, a forradalom idején nem pesti, hanem pozsonyi székhellyel. Az országgy?lést kizárólag az uralkodó hívhatta össze, ám semmi sem szabályozta ennek gyakoriságát vagy hosszát. A király azokban az esetekben hívta egybe az országgy?lést, ha érdekében állt, például adóemelést akart keresztülvinni. A reformokat elindító els? országgy?lés 1825-ben kezdte meg munkáját, tizenhárom éves szünet után. A forradalom után kiszélesedett a választójog, az új parlament 1848. július 2-án ült össze. A forradalom leverése után Ferenc József, megkoronázatlan magyar uralkodó 1861-ben hívta össze újra az országgy?lést, amely csak a kiegyezés után kezdte meg folyamatos m?ködését.

4. Törvény el?tti egyenl?séget polgári és vallási tekintetben. A törvény el?tti egyel?séget sokkal sz?kebb értelemben követelték, mint ahogyan ma értelmezzük. A célok között nem szerepelt általános és titkos választójog, ez a korban igen radikális álláspontnak min?sült. Alapjaiban a nemesi el?jogok helyett a polgári jogrendszert kívánták létrehozni. A nemesi jogrend szerint a születés pillanatában eld?lt, milyen kiváltságokkal bírt az ember. A 19. században polgári gondolkodás a jogokat kiterjesztette, bár korántsem mindenkire. A vallások között sem volt egyenl?ség. A Habsburgok hagyományosan a Vatikán szövetségesei, ennek megfelel?en a katolikusok el?jogokat élveztek más vallásokkal szemben (vegyes házasság, országgy?lési mandátum, stb). Az áprilisi törvények kimondták a felekezetek közötti egyenl?séget és legalizálták az unitárius egyházat.

5. Nemzeti ?rsereg. A Batthyány-kormánynak hatalomra kerülésekor nem volt a lakosság és az ország védelmét ellátó önálló katonai ereje. Az 1848 júliusában összeült országgy?lés elfogadta az ?rsereg felállításáról szóló törvényt, „a személyes és vagyonbiztonság, a közcsend és belbéke biztosítása” érdekében. A nemzeti ?rseregben (kés?bbi nevén nemzet?rség) nem hivatásos katonák szolgáltak, feladatuk a rendfenntartás volt a városokban és a falvakban, leginkább a mai polgár?rséggel lehet összevetni.

6. Közös teherviselés. A nemesi el?jogok sarkalatos pontja az adómentesség. A közös teherviselés ennek a felszámolását jelenti, vagyis a nemesek adófizetési kötelezettsége mellett foglalt állást. Az áprilisi törvények joger?re emelték a közös teherviselést.

7. Urbéri viszonyok megsz?ntetése. A jobbágyok a földért cserében úrbérrel fizettek. Ennek számos formája létezett: a munkavégzéssel (robot), a terménnyel (dézsma), a pénzzel vagy az ajándékkal történ? fizetés. Az úrbéri viszonyokat országosan Mária Terézia rendezte 1767-ben, amikor rendeletével egységesítette a jobbágyok kötelezettségeit. Az úrbéri viszonyokat az 1848-as áprilisi törvények szüntették meg, ám hatása a felemásra sikerült jobbágyfelszabadítás miatt a 20. században is érezhet? volt.

8. Esküdtszék, képviselet egyenl?ség alapján. A feudális bíráskodás alapja az úriszék, amely a földesurat bírói szereppel ruházta fel: a földesúr mondott ítéletet a birtokán él? jobbágyok vitás ügyei felett. A 19. században az ítélet ellen a helytartótanácshoz lehetett fellebbezni. A polgári normák szerint a törvénykezés független és mindenki számára egyel?, a követelés ezt az igényt fogalmazza meg.

9. Nemzeti Bank. Magyarországnak a reformkorban nem volt önálló jegybankja, amely a pénzügyeket szabályozta és felügyelte. A Habsburg Birodalom részeként a monetális feladatokat az 1816-ban alapított Osztrák Nemzeti Bank látta el. A forradalom után a magyar kormány a Pesten székel? Magyar Kereskedelmi Bankot ruházta fel jegybanki szereppel, a szabadságharc leverését követ?en azonban elakadt a kezdeményezés. Az els? magyar jegybank csak 1924-ben alakult meg.

10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el t?lünk. A Habsburg Birodalom keretein belül nem létezett önálló magyar hadsereg, a magyar ezredek az egységes császári hadrendbe tartoztak. A katonák a birodalom egész területén teljesítettek szolgálatot, nem pedig csak Magyarországon. A Batthyány-kormány els?ként a Nemzeti Orsereg felállítását kezdte meg, majd a 1848 májusától az önálló magyar hadsereg szervezésébe is belefogott. A hatékony szervez?munkának köszönhet?en fél év múlva 100 ezer f? szolgálat a honvédségben. A szabadságharc bukását követ?en megsz?nt az önálló magyar hader?, a kiegyezés (1867) pedig közös osztrák-magyar hadsereg felállítása mellett döntött.

11. A politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak. Demokratikus jogok hiányában a császári udvar a politikai ellenzék m?ködését ellehetetlenítette, tagjait bebörtönözte. A kor leghíresebb politikai foglya Táncsics (Stancsics) Mihály, akit 1847-ben tartóztattak le sajtóvétségért. Táncsicsot a budai börtönb?l 1848. március 15-én szabadították ki a márciusi ifjak és a hozzájuk csatlakozott pesti nép.

12. Unio. Az oszmán hódoltság következtében a kés? középkori Magyarország három részre szakadt és megalakult az önálló Erdély (1541). A törökök ki?zése után a Habsburgok Erdélyt nem csatolták vissza Magyarországhoz, hanem külön fejedelemségként kezelték. 12. pont Erdély és Magyarország egyesítését követelte, amelyet az erdélyi országgy?lés 1848-ban meg is szavazott. A szabadságharc bukása után visszaállították Erdély korábbi státuszát, az egységet a kiegyezés (1867) hozta meg.