Ne döngesd nyitott kapumat,
karjaim ölelésre tártam,
terítsd rám sistergő szádat,
csillapítsd növekvő vágyam.
Szoríts meg körbe és körbe,
vérem már tieddel lüktet,
kezeink markoljuk ökölbe,
mindenem melletted tüntet.
Súgjad s én búgom a választ,
forrongó mennyedben járok,
pillanat az ott, nem maraszt,
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:46 :: Serfőző Attila
