Lábujjhegyen lopakodik
a macskanyávogás,
cip? nélkül osonnak
a zajjal.
Gyereksírás a szomszédból,
de csenddé csípi egy darázs.
Ny?gös szerszámait délutánt
dorombolva csitítja a garázs.
Emléked ebédszünetet tart,
helyetted is
önmagammá
az ég szeret.
Mióta nem hordom
csókkarátos
ékszered
– nyoma feloldódott
a jöv?jódban -,
úgy érzem:
homokzsák voltam
a léghajódban.
