Inkább a verseimr?l szól. ?k pedig rólam.
Kilencvenöt kiló húsba zárt gondolat
Cipelem a hátamon, ezernyi gondomat
Mit magamnak magamból magamért gyártottam
Akarva soha, senkit sem bántottam.
Négyezer szó, amit tegnap még kimondtam
És csupán néhányat üvöltök kínomban,
De nem hallja senki, mert elnyomja a zajom
A saját magam baja, csupán csekély halom.
Nem nyafognék én, megtették el?ttem,
A puskapor nagy részét vidáman ell?ttem,
Nincsen már fegyverem – lehet, hogy nem is volt –
Létem a világban csupán egy szürke folt.
És esténként, amikor kisfiam már alszik,
És Anyjának mélyül? lélegzete hallik,
A világot magamban színesnek látom,
Minden versem újabb, csodálatos álom.
